BödönBetyárok

Sajnálatos módon nem tudtam eltitkolni az én kis Cicám elől, legújabb mániámat. Vagyis a hazai realityk végtelen hosszú diadal- és kudarcmenetéből az újdonság erejétől hajtva még vigyorgón kiintegető Az étterem harcosainak tudományos nyomon követésével kapcsolatos elszánt fegyverkezésemet. Úgy történt, hogy kiömlött a glialka. A kiváló gyomirtó annak folyományaképp húzott keskeny, de annál maradandóbb csíkot az újonnan és egyébként durva áron felrakatott szalagparkettán, hogy megpróbáltam a szuper, direkt erre a célra nagy-nehezen megszerzett tollamba tinta helyett beerőltetni a nyomorult kis akaratoskodó folyadékot. Valaki azt mondta ugyanis, hogy a kritika legyen gyilkos, de kellően igazságos is. Gondoltam, az első részét megoldom okosba.

Mert felkészültem: jegyzetfüzet, toll, tetején kicsi kuktasapka-forma műanyaggal, oldalán kipattintható hentesbárd, valamint egy zacskó csipsz, két sör, két deci glialka, arzén és salétromsav. Cicám éppen a konyhában sürgölődött és hogy, hogy nem, törtkrumplit csinált – aminek elkészítése rendkívüli hozzáértést és precizitást igényel, legalábbis egy hete ez már köztudott. Tudjátok, milyen hangja van, mikor a menzán a konyhásnéni a merőkanállal odavágja a grenadírmarsot az izgatottságtól remegő gyermeki kezek szorította egyen-mélytányárokba? Aki volt napközis, tudja. Egyébként éppen olyat, mint Cicám massza állagú burgonyatömbje a valóságshowk-tól meggyötört fejemen.

Remek homogénre volt törve, úgyhogy bármennyire is éreztem a kényszert, hogy kipróbáljak egy Csengőhangú Csaba-féle műagresszív felszólalást, inkább fensőbbségem teljes tudatában, a tudományos tévézésbe vetett hitemmel felvértezve szépen elhaladtam a felmosó vödör irányába, aztán méltóságteljesen hallgatásba burkolózva nekikezdtem a sikálásnak.

Közben az járt a fejemben, hogy vajon egy ilyen Viasat-féle gasztro-reality meddig képes életben maradni, s vajon a gyenge kezdés után képesek lesznek vajon felvenni a kesztyűt a valóságshowk-ba fásult nézők unalmával, vajon tud-e mutatni valami újat? Sőt, ami a leglényegesebb: tudnak-e ezek a fakanálharcosok valami rekeszizomszaggató vicceset, meglepőt, szóval valami mást. (Fater azt mondta, neki elég, amit nagymutter művel főzés címén, beleértve az ebédenként szükségessé váló teljes konyhafelújítást. Persze látszik, kikkel vagyok körülvéve, mit sem értenek ezek a tudományhoz.)

A téma persze itthon viszonylag új, úgyhogy a harcosok esélye adott. Én mindenesetre felkészültem a szombat estére. Ja, és a legesleges-legfontosabb: ígértek magánéletet később, úgyhogy tehát szex lesz-e? (Cicám átolvasta a bejegyzést és annyit mondott, hogy itthon biztos nem, de ha gondolom, megb***hatom a glialkámat…)