Elöljáróban annyit, hogy lelkes amatőrként - mármint lelkes konyhászati amatőrként - izgatottan vártam a legújabb valóságshowt, ami, ahogy eredetileg gondoltam, majd bepillantást enged ama ezerszer feldolgozott, mégis titokzatos világba, ahol a marinált paprikát meg a remeterákot tormahabbal állítják elő eszetlen pörgés közepette a felkészült szakemberek. Van is ilyen mondásom erről, hogy "Üvölt, mint a Gordonremzi a belezetlen tyúk miatt", meg, hogy "Tolja, mint Laci bácsi a disznózsírt".
Na, hát a Viasat 3 legújabb műsorában sem a Ramsey-Oliver-típusú pörgés, sem a Laci bácsi féle tanyasi szakértés nem üvöltött kritikus után, csak a tévéállványról hullottak a laposszamszung keserű könnyei. Mert nem elég, hogy szerencsétlen tulaj, a Szente Zsolt, a zsoldosgyerek, - aki kalandvágyból hazajött a külföldi hadszolgálatból éttermet nyitni - belenyúlt a mélymagyar rögvalóságba elsőpróbálkozásos tönkremenésből kifolyólag, de megtudhattuk, hogy a véletlenszerűen egy szépségszalonból előkeveredett Horváth Éva laktózérzékeny, csak nem veri nagydobra. Olyannyira nem, hogy ezt a nagyszerű szaknyelv által degusztációnak nevezett éttermi kóstolásra érkezve a személyzettel is elfelejtette közölni. Ami nem baj, nagymutter például cukros, fater meg utálja a parizert. A gond ott kezdődött, hogy az étterem elsőre - és egyelőre egyetlenként - szimpatikus cukrásza, a kezdő Laki Zsombor, vagy ahogy magamban elneveztem, Zsombi, a Kétkezi szívta meg, vélhetően az eddig meglehetősen egyszerűnek tűnő forgatókönyvnek köszönhetően.
Egyszóval a pörgés elmaradt, de volt tulajhoz méltó katonás konyhafoglalás, őrmesterien egyszerű konyhafónök, a kopasz Csaba, a Csengőhangú. Apropó Csaba: volt egy gyönyörű próbálkozás, hogy igazi, amerikai, telibetámadós, letarolós, pergőtüzes, fülönfogásos-földönhúzásos, hepajkodásos lebaszást indítson a szerencsétlen beosztottja iránt, aki a konyhában elszúrta a világ egyik legbonyolultabb ételét, a törtkrumplit.Na mindegy, az egészpályás letámadás valahogy elsikkadt, látszik, hogy nem falusi kocsmában tanulta az üvöltözést, okos, szép, kisfőnöknek termett szerzet ez a Csaba. Ettől függetlenül a maga nemes, már-már ék-i magasságokba emelkedő egyszerűségével belopta magát a szívembe. Különösen az a rész volt kiemelkedő mikor nagy küzdelem árán a "Hal? Kagyló? Mennyire?" kérdőmondattal sikerült firtatnia Évike és társai ízlésvilágát. Bár korábban kiírták a képernyőre, innen mégis biztosabban megtudhattuk, hogy az illető nem kommunikációs szakember, nem színész, hanem séf. Ezt igyekszem nem elfelejteni, bár lehet, nehéz lesz.
Szóval, az Étterem harcosai első része nyilván az étterem nyitóbulija előtti kezdeti nehézségeket lett volna hivatott bemutatni, ehhez mérten lett kissé nehézkes és döcögős is, na, de majd jövő szombaton nyilván kibújik a sertésszűz a zsákból, különben valaki drágán megfizet.
